Műszeroldal

Biodiverzitás Egyezmény - Biológiai Sokféleség Egyezmény Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján (United Nations Conference on Environment and Development, UNCED) három olyan nemzetközi egyezmény elfogadására került sor, amelyek globális hatása vitathatatlan és mérföldkövet jelentettek a fenntartható hasznosítás kérdésében. Ebből az egyik a Biológiai Sokféleség Egyezmény. Az Egyezmény jelentősége A Biológiai Sokféleség Egyezmény jelentősége, hogy a legmagasabb nemzetközi politika szintjén foglal állást az ember (emberi társadalom) és a természet (élővilág, biológiai sokféleség) viszonyának meghatározásában. Az egyezmény nem csupán az alapelveket és a feladatokat definiálja, de intézkedik a végrehajtás funkcionális, szervezeti és finanszírozási kérdéseiről is. Célkitűzések A Biológiai Sokféleség Egyezmény célkitűzése a biológiai sokféleség megőrzése, komponensei fenntartható használatának biztosítása, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Az egyezmény egyensúlyra törekszik a három hangsúlyos cél megfogalmazásában a megőrzés, a használat és a hasznok megosztása között. A célkitűzések megfogalmazása azért is figyelemreméltó, mivel újszerű alku-pozíciót rajzol meg a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférhetőség, ill. cserébe a megfelelő technológia átadás és a pénzeszközök biztosítása között. Ez az a pont, ahol a biológiai sokféleségben rejlő genetikai erőforrások a „szabad jószág” kategóriából szinte „készletté” minősíttetnek át. Az egyezmény értelmében a biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat. Magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét. A fenntartható használat a biológiai sokféleség komponenseinek olyan módon és ütemben történő használatát jelenti, mely nem vezet a biológiai sokféleség hosszú távú csökkenéséhez, ezzel fenntartva a benne lévő lehetőséget a jelen és jövő generációk igényeinek és törekvéseinek kielégítésére. A Biológiai Sokféleség Egyezmény nem klasszikus természetvédelmi egyezmény, hiszen a célkitűzései nem csupán a természetvédelemre utalnak, hanem a társadalom érdekeit közvetlenül szolgáló hasznosításra. Közvetve mégis rendkívül lényeges mondanivalója van a természetvédelem számára, hiszen a vadon élő élővilág fenntartható használata csakis úgy lehetséges, ha mindent elkövetünk degradációjának megakadályozásáért. Az egyezmény azért különleges, mert az egész élővilágra vonatkozik, vagyis minden élőlény és élő rendszer fennmaradását, a földi élet valamennyi formájának egyetemes védelmét tűzi ki célul. A biológiai változatosság értéke ugyanis egyaránt rejlik komponenseinek ökológiai, genetikai, tudományos, oktatási, szociális, gazdasági, kulturális és esztétikai értékeiben. Az egyezmény természetesen rendelkezik a „hagyományos” védelmi módszerekről is, így védett területek hálózatának kialakításáról, ahol a biodiverzitás védelmére speciális feltételeket kell kialakítani és fenntartani. Kötelezettségek Az egyezmény megfogalmazza a részes államok által elvégzendő feladatokat az in-situ és az ex-situ védelemmel, a biológiai sokféleség fenntartható hasznosításával kapcsolatban, valamint a kutatás és képzés, a közoktatás és tájékoztatás, a környezeti hatások vizsgálata és a káros hatások minimalizálása, a technológiák hozzáférhetősége és átadása, az információcsere, illetve a finanszírozás területén. Az egyezmény hatására sokféle tevékenység indult el és gyorsult fel a részes államokban. Megélénkültek a biológiai sokféleség feltárásra irányuló kutatások, stratégiai tervek és akcióprogramok készültek és készülnek, új jogszabályokat alkotnak, melyek összhangban vannak az egyezmény célkitűzéseivel, ill. annak végrehajtási módjait támogatják. Felértékelődött az ex-situ védelem (a biológiai sokféleség komponenseinek természetes élőhelyen kívüli megőrzése), így a botanikus és az állatkertek jelentősége megnőtt, illetve bővülnek az egyéb típusú génbankok. Az Egyezmény végrehajtása A Biológiai Sokféleség Egyezményhez 2004-ig (az Európai Unióval együtt) 188 állam csatlakozott. Magyarország 1992. június 13-án aláírta (103/1993. (XII. 29.) OGY határozat), majd törvénnyel kihirdette (1995. évi LXXXI. törvény) az Egyezményt. A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése az ENSZ Főtitkáránál 1994. február 24-én megtörtént. Hazánk eddig két nemzeti jelentést készített az egyezmény végrehajtásának helyzetéről [link:http://www.biodiv.org/doc/world/hu/hu-nr-01-en.pdf], [link: www.biodiv.org/doc/world/hu/hu-nr-02-en.pdf]. Emellett tételes jelentést nyújtott be az invázív (tájidegen) fajokról [link: www.biodiv.org/doc/world/hu/hu-nr-ais-en.pdf], valamint a védett területeinkről [link: www.biodiv.org/doc/world/hu/hu-nr-pa-en.pdf]. Az egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez az élővilág állapotának és a változások irányának ismerete nélkülözhetetlen, tehát ismerni kell a biológiai sokféleség komponenseit, ellenőrizni kell azok folytonos változását, vagyis ismételt megfigyelésekre van szükség. Meg kell határozni azokat a folyamatokat és tényezőket, amelyek veszélyeztetik a biológiai sokféleséget. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete [link:http://www.botanika.hu/] kidolgozta a biodiverzitás-monitorozó tevékenység elméleti alapjait, a Magyar Természettudományi Múzeum [link:http://www.nhmus.hu/folap.php] kutatói összegyűjtötték a monitorozás hazai előzményeit. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer kialakítását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala kezdeményezte és szervezte. Ez a program olyan egységes, országos megfigyelési rendszer kialakítását teszi lehetővé, amely más országok számára is példaértékű. A projekt alapján nemzetközi szinten is egyedülálló kézikönyvsorozat született. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) [link:http://www.kvvm.hu/jogszabalyok/nkp2.htm] a nemzetközi környezetpolitikai alapelvekre épülve, a környezeti problémák felszámolása és az értékek megőrzése érdekében meghatározza a legfontosabb környezetpolitikai célkitűzéseket. A NKP részét képező Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (NTA) [link:http://www.kvvm.hu/term/alapterv.htm] nemcsak a Nemzeti Környezetvédelmi Program része, hanem szervesen kapcsolódik más nemzeti tervekhez, stratégiákhoz is, illetve meghatározza a vele összefüggő ágazati politikákat. A Nemzeti Biodiverzitás Platform (NBP) [link:http://www.biodivplatform.hu/] tudósok, szakemberek és döntéshozók fóruma, amely megpróbálja elősegíteni olyan stratégiailag fontos kutatások támogatását és döntések meghozatalát, amelyek a Biológiai Sokféleség Egyezmény szellemében hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez, helyreállításához, elemeinek fenntartható felhasználásához, összességében a biodiverzitás-csökkenés megfékezéséhez. A NBP az európai platformon (European Platform for Biodiversity Research Strategy, EPBRS) [link:http://www.bioplatform.info/EPBRS.htm] keresztül az Európai Kutatási Program (European Research Area) része. A biológiai sokféleség védelme szempontjából is fontos hazai dokumentum a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) [link:https://www.nakp.hu/index.htm]. Hazai koordináció Az Egyezményhez végrehajtásával összefüggő nemzetközi kapcsolattartásért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős.

Biodiverzitás Egyezmény - Biológiai Sokféleség Egyezmény

Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján (United Nations Conference on Environment and Development, UNCED) három olyan nemzetközi egyezmény elfogadására került sor, amelyek globális hatása vitathatatlan és mérföldkövet jelentettek a fenntartható hasznosítás kérdésében. Ebből az egyik a Biológiai Sokféleség Egyezmény.

Az Egyezmény jelentősége

A Biológiai Sokféleség Egyezmény jelentősége, hogy a legmagasabb nemzetközi politika szintjén foglal állást az ember (emberi társadalom) és a természet (élővilág, biológiai sokféleség) viszonyának meghatározásában. Az egyezmény nem csupán az alapelveket és a feladatokat definiálja, de intézkedik a végrehajtás funkcionális, szervezeti és finanszírozási kérdéseiről is.

Célkitűzések

A Biológiai Sokféleség Egyezmény célkitűzése a biológiai sokféleség megőrzése, komponensei fenntartható használatának biztosítása, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Az egyezmény egyensúlyra törekszik a három hangsúlyos cél megfogalmazásában a megőrzés, a használat és a hasznok megosztása között. A célkitűzések megfogalmazása azért is figyelemreméltó, mivel újszerű alku-pozíciót rajzol meg a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférhetőség, ill. cserébe a megfelelő technológia átadás és a pénzeszközök biztosítása között. Ez az a pont, ahol a biológiai sokféleségben rejlő genetikai erőforrások a „szabad jószág” kategóriából szinte „készletté” minősíttetnek át.

Az egyezmény értelmében a biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat. Magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét. A fenntartható használat a biológiai sokféleség komponenseinek olyan módon és ütemben történő használatát jelenti, mely nem vezet a biológiai sokféleség hosszú távú csökkenéséhez, ezzel fenntartva a benne lévő lehetőséget a jelen és jövő generációk igényeinek és törekvéseinek kielégítésére.

A Biológiai Sokféleség Egyezmény nem klasszikus természetvédelmi egyezmény, hiszen a célkitűzései nem csupán a természetvédelemre utalnak, hanem a társadalom érdekeit közvetlenül szolgáló hasznosításra. Közvetve mégis rendkívül lényeges mondanivalója van a természetvédelem számára, hiszen a vadon élő élővilág fenntartható használata csakis úgy lehetséges, ha mindent elkövetünk degradációjának megakadályozásáért. Az egyezmény azért különleges, mert az egész élővilágra vonatkozik, vagyis minden élőlény és élő rendszer fennmaradását, a földi élet valamennyi formájának egyetemes védelmét tűzi ki célul. A biológiai változatosság értéke ugyanis egyaránt rejlik komponenseinek ökológiai, genetikai, tudományos, oktatási, szociális, gazdasági, kulturális és esztétikai értékeiben. Az egyezmény természetesen rendelkezik a „hagyományos” védelmi módszerekről is, így védett területek hálózatának kialakításáról, ahol a biodiverzitás védelmére speciális feltételeket kell kialakítani és fenntartani.

Kötelezettségek

Az egyezmény megfogalmazza a részes államok által elvégzendő feladatokat az in-situ és az ex-situ védelemmel, a biológiai sokféleség fenntartható hasznosításával kapcsolatban, valamint a kutatás és képzés, a közoktatás és tájékoztatás, a környezeti hatások vizsgálata és a káros hatások minimalizálása, a technológiák hozzáférhetősége és átadása, az információcsere, illetve a finanszírozás területén.

Az egyezmény hatására sokféle tevékenység indult el és gyorsult fel a részes államokban. Megélénkültek a biológiai sokféleség feltárásra irányuló kutatások, stratégiai tervek és akcióprogramok készültek és készülnek, új jogszabályokat alkotnak, melyek összhangban vannak az egyezmény célkitűzéseivel, ill. annak végrehajtási módjait támogatják. Felértékelődött az ex-situ védelem (a biológiai sokféleség komponenseinek természetes élőhelyen kívüli megőrzése), így a botanikus és az állatkertek jelentősége megnőtt, illetve bővülnek az egyéb típusú génbankok.

Az Egyezmény végrehajtása

A Biológiai Sokféleség Egyezményhez 2004-ig (az Európai Unióval együtt) 188 állam csatlakozott. Magyarország 1992. június 13-án aláírta (103/1993. (XII. 29.) OGY határozat), majd törvénnyel kihirdette (1995. évi LXXXI. törvény) az Egyezményt. A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése az ENSZ Főtitkáránál 1994. február 24-én megtörtént.

Hazánk eddig két nemzeti jelentést készített az egyezmény végrehajtásának helyzetéről [link:http://www.biodiv.org/doc/world/hu/hu-nr-01-en.pdf],

[link: www.biodiv.org/doc/world/hu/hu-nr-02-en.pdf]. Emellett tételes jelentést nyújtott be az invázív (tájidegen) fajokról [link: www.biodiv.org/doc/world/hu/hu-nr-ais-en.pdf], valamint a védett területeinkről [link: www.biodiv.org/doc/world/hu/hu-nr-pa-en.pdf].

Az egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez az élővilág állapotának és a változások irányának ismerete nélkülözhetetlen, tehát ismerni kell a biológiai sokféleség komponenseit, ellenőrizni kell azok folytonos változását, vagyis ismételt megfigyelésekre van szükség. Meg kell határozni azokat a folyamatokat és tényezőket, amelyek veszélyeztetik a biológiai sokféleséget. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete [link:http://www.botanika.hu/] kidolgozta a biodiverzitás-monitorozó tevékenység elméleti alapjait, a Magyar Természettudományi Múzeum [link:http://www.nhmus.hu/folap.php] kutatói összegyűjtötték a monitorozás hazai előzményeit. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer kialakítását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala kezdeményezte és szervezte. Ez a program olyan egységes, országos megfigyelési rendszer kialakítását teszi lehetővé, amely más országok számára is példaértékű. A projekt alapján nemzetközi szinten is egyedülálló kézikönyvsorozat született.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) [link:http://www.kvvm.hu/jogszabalyok/nkp2.htm] a nemzetközi környezetpolitikai alapelvekre épülve, a környezeti problémák felszámolása és az értékek megőrzése érdekében meghatározza a legfontosabb környezetpolitikai célkitűzéseket. A NKP részét képező Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (NTA) [link:http://www.kvvm.hu/term/alapterv.htm] nemcsak a Nemzeti Környezetvédelmi Program része, hanem szervesen kapcsolódik más nemzeti tervekhez, stratégiákhoz is, illetve meghatározza a vele összefüggő ágazati politikákat.

A Nemzeti Biodiverzitás Platform (NBP) [link:http://www.biodivplatform.hu/] tudósok, szakemberek és döntéshozók fóruma, amely megpróbálja elősegíteni olyan stratégiailag fontos kutatások támogatását és döntések meghozatalát, amelyek a Biológiai Sokféleség Egyezmény szellemében hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez, helyreállításához, elemeinek fenntartható felhasználásához, összességében a biodiverzitás-csökkenés megfékezéséhez. A NBP az európai platformon (European Platform for Biodiversity Research Strategy, EPBRS) [link:http://www.bioplatform.info/EPBRS.htm] keresztül az Európai Kutatási Program (European Research Area) része.

A biológiai sokféleség védelme szempontjából is fontos hazai dokumentum a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) [link:https://www.nakp.hu/index.htm].

Hazai koordináció

Az Egyezményhez végrehajtásával összefüggő nemzetközi kapcsolattartásért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős.