Környezetvédelmi kislexikon

abszorpció : az anyag- és energiaátadási folyamatok összességének azon része, amelyben gáz, folyadék vagy sugárzás elnyelődése, felhalmozódása, oldódása valamely folyadékban megy végbe. Az abszorber a gázelnyeletés megvalósítására szolgáló készülék.

adszorpció : általánosságban az egymással érintkező testek határfelületén történő anyagfelhalmozódás. Az adszorbeálodó anyag az adszorptívum, az adszorbeált pedig az adszorbátum. Ha az egyik anyag szilárd, s itt valósul meg az anyagfelhalmozódás, akkor adszorbensről beszélünk.

allergia : a szervezet szokásostól eltérő reakciókészsége következtében jelentkező megbetegedés, amely bizonyos anyagok ismételt szervezetbe kerülése esetén alakul ki.

alternatív energiaforrások : a meg nem újuló és rohamosan kimerülő fosszilis energiaforrásokkal (szén, kőolaj, földgáz), illetve az atomenergiával szemben alternatív energiaforrásoknak nevezzük a természetes eredetű, megújuló energiaforrásokat. Fajtáik: biológiai, nap-, szél-, víz-, geotermikus (földhő) energia.

aktív szén : szerves eredetű alapanyagok (fa, szén, tőzeg, csonthéjas gyümölcsök magja), szintetikus szerves anyagok, stb.. elszenesedett maradékából (faszén9 vízgőzös vagy cink-kloridos aktiválással nyert, nagy szabad felületű adszorbens, amely gázok, gázkomponensek szelektív megkötésére, illetve folyadékkomponensek (színező, mérgező, ízrontó anyagok) eltávolítására alkalmas.

biodiverzitás : biológiai sokféleség. Az élő természet eredendő létezési formája, amely a biológiai szerveződés több szintjén is kifejezésre jut.

biofilm : élő és elpusztult szervezetek és anyagcseretermékeik megtelepülése, felhalmozódása, aggregációja határfelületeken mint élőhelyen, leggyakrabban vizes fázisban lévő szilárd aljzaton. A biofilmek kiemelkedő fontosságúak a természetes vizek öntisztulásában, a szennyvíztisztításban.

biogazdálkodás : természetes anyagokra és erőforrásokra alapozott mezőgazdasági termelés. Célja a környezetet szennyező anyagok kiküszöbölése, s így egészséges, mérgező anyagoktól és vegyszermaradványoktól mentes élelmiszer előállítása.

biomassza : biológiai eredetű szervesanyagtömeg. A szárazföldön és vízben található élő és nemrég elhalt szervezetek (növények, állatok, mikroorganizmusok) testtömege; a biotechnológiai iparok termékei; és a különböző transzformálók (ember, állatok, feldolgozóiparok stb.) összes biológiai eredetű terméke, hulladéka és mellékterméke. A biomassza hasznosítás fő iránya az élelmiszer-termelés, a takarmányozás, az energetikai hasznosítás és az agráripari termékek alapanyaggyártása.

bioszféra : A bioszféra az élőlények lakóhelye, amit élőlények hoztak létre élőlények számára, és amit csak harmonikusan működő élővilág képes fenntartani.

biotermék : biogazdálkodás során termelt vegyszermentes alapanyag, illetve egyes alternatív mezőgazdálkodási rendszerek által előállított mezőgazdasági termék (általában élelmiszer), amelynek termelését, tárolását, forgalmazását speciális és országonként változó előírások szabják meg. Termelésénél minden szintetikusan előállított műtrágya, növényvédő szer, takarmány összetevő, állatgyógyászati növekedésszabályozó, valamint hozamfokozó anyag és antibiotikum használata majdnem teljes körűen tiltott. A biotermék vegyszer- és károsanyagmaradvány mentességét a termelés, feldolgozás, tartósítás biológiai és környezetkímélő módszerei garantálják, melyeket az erre a célra kialakított minősítő szervezetek ellenőriznek. Általában speciális márkajelzéssel különböztetik meg a hagyományos módon előállított, és állandó ellenőrzéssel gondoskodnak a márkák védelméről.

biotóp : élőhely. Az életközösség térbeli alapegysége, az élettérnek az a legkisebb része, amelyen belül a környezeti viszonyok azonosak, de eltérnek más szomszédos biotópok környezeti viszonyaitól.

BOI : biológiai oxigénigény. Az az oxigénmennyiség, amely térfogategységnyi vízben lévő oldott, kolloidális és szuszpendált, bomlóképes szerves anyagok mikrobiológiai lebontásához szükséges. Tekintettel az anyagok sokféleségére, minőségére és „hozzáférhetőségére�, a lebontó mikroszervezetek számára és a természetre, valamint számos külső tényezőre, a lebontás körülményei rendkívül változatosak. A BOI megállapításához szükséges méréseket általában 20 0C-on, teljes sötétségben, 5 vagy 20 napos időtartammal végzik.

bronchitis : hörghurut, hörgőgyulladás. A nagy- és kishörgők hurutja, illetve gyulladása, amely legtöbbször nem önálló formában, hanem a felső légutak vagy a tüdő gyulladásához társul.

csomagolási hulladék : a különböző termékeket védő csomagolóanyagokból (műanyag, fa, papír, üveg, fém) álló hulladék.

degradáció : csökevényesedés, egyszerűsödés. Bizonyos természetes rendszerek állapotának valamilyen kritérium szerinti leromlása. Szűkebb értelemben a talajban képződött agyagásványok szétesése savanyú kémhatás esetén.

depresszió : a nyugalmi vízszint (talajvízszint, karsztvízszint) természetes vagy mestersége csökkentése.

dombvidéki vízrendezés : 5%-nál nagyobb esésű területeken, dombvidékeken folytatott vízrendezés. Jellemző tevékenysége a patakszabályozás, a dombvidéki tározók kialakítása, az erózió elleni védekezés.

emisszió : kibocsátás. Általában környezethasználatból vagy más tevékenységből származó szennyezőanyag kibocsátás, sugárzás, rezgés, bűz, stb.

energiahatékonyság : az energiapolitikában olyan módszer, amely műszaki technológiai, gazdasági és jogi eszközök segítségével az energiafelhasználás csökkentésére alkalmas, miközben emelkedik az energetikai szolgáltatások színvonala. Az energiahatékonyság azt célozza meg, hogy az adott termék vagy szolgáltatás előállításához kevesebb energiát használnak fel anélkül, hogy a termék vagy szolgáltatás mennyiségét csökkentenék, illetve minőségét rontanák.

erózió : a víz és a szél felszínalakító tevékenysége. Az erózió eredménye a talaj elhordása, barázdák, árkok, vízmosás vagy szakadék keletkezése. A talajerózió a víz és a szél által előidézett talajpusztulás, amely a termőréteg elvékonyodásához, a termékenység csökkenéséhez vezet.

eutrofizáció : a vizek növényi tápanyagdúsulása által kiváltott biológiai reakció: a felszíni vizek elnövényesedési (algásodás, hínarasodás), azaz a víz trofitásfokának növekedése, ami természetes és mesterséges hatásokra következik be.

expozició : kitettség. Kifejezi a domborzat módosító hatását a helyi éghajlatra, jelenti egy adott lejtő égtáji irányát és meredekségét. Elsődlegesen a direkt napsugárzás eloszlását módosítja kedvezően vagy kedvezőtlenül.

extenzív földhasználat : --- intenzív földhasználat. Olyan földhasználatok gyűjtőfogalma, amelyek külső mesterséges ráfordításokat, különösen műtrágyát és növényvédő szereket alig használnak, ezáltal környezeti hatásukban jelentősen különböznek a ma uralkodó intenzív földhasználattól.

fauna : egy élőhelyen vagy földrajzi területen élő vagy egy geológiai korban élt állatfajok összessége.

felszín alatti víz : a Föld felszíne alatt található összes víztípus, függetlenül a víz eredetétől, kémiai és fizikai jellemzőitől. A felszíni vizeket csoportosítani lehet a felszínhez való viszonyuk (mélység, meteorológiai hatás), a víztartó kőzetek jellege (szemcsés, hasadékos, karsztosodott), hőmérséklete és kémiai összetevői alapján. Jelentőségük elsősorban a jelenlegi és távlati ivóvízellátásban van.

felszíni víz : a Föld felszíni mélyedéseiben összegyülekezett természetes és mesterséges álló- és folyóvizek összefoglaló elnevezése. Lehet természetes állóvíz (tó, mocsár, tenger, stb…), mesterséges állóvíz (felszínmélyítéssel vagy körülgátolással kialakított tó, illetve völgy elrekesztésével létesített víztározó), természetes vízfolyás (ér, patak, folyó, folyam), mesterséges vízfolyás (csatorna). Minősége dinamikusan változik, mivel a szennyező hatások közvetlenül érik, de hatékonyan működnek az öntisztulási folyamatok.

fenntartható : a különböző anyagokat és energiákat csak újratermelődésük arányában használjuk fel, és csak annyi hulladékot termelünk, amennyit a környezet képes lebontani.

fenntartható fejlődés : a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett, nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.

flóra : egy adott területen adott időpontban jelenlévő növényfajok összessége.

határérték : a környezeti elemekben megengedhető, illetve eltűrt szennyezőanyag koncentrációk. A határértékek megállapítását befolyásolják a társadalmi, a gazdasági és a környezetvédelmi körülmények.

havária : a környezet rendszerint helyi jelentőségű, erőteljes, váratlan és hirtelen szennyezése vagy egyéb károsodása.

hidrogeológiai védőterület : a víztermelő létesítményeket körülvevő felszín alatti védőterület. Általában a felszín alatti vízgyűjtő határáig terjed. A hidrogeológiai védőterületen tiltják mindazon tevékenységeket, amely olyan anyagokat juttatnának víztermelő hely felé áramló vízbe, amelyek a kitermelésig nem szűrődnek ki, nem bomlanak le vagy nem pusztulnak el. A szakszerűen kijelölt és az arra érvényes szabályok betartása a vízbázisok védelmének hatékony eszköze.

hulladék : az az anyag (elhasználódott termék, maradvány, leválasztott szennyező anyag, szennyezett kitermelt föld), amely az ember termelő-fogyasztó tevékenysége folyamán keletkezik, és amelyet az adott műszaki, gazdasági és társadalmi feltételek mellett tulajdonosa sem felhasználni, sem értékesíteni nem tud, illetve nem kíván, ezért kezeléséről - a környezet szennyezésének megelőzése érdekében - gondoskodni kell.

hulladékártalmatlanítás : az a hulladékkezelési eljárás, amely a hulladék anyagi minőségének megváltoztatásával, illetve a hulladéknak a környezettől való elszigetelésével mérsékli vagy megakadályozza a környezetkárosítást.

hulladékgazdálkodás : a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetve ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár. A hulladékgazdálkodás része a hulladék keletkezésének megelőzése, mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a hulladékhasznosítás, a hulladékkezelés, ezek tervezése és ellenőrzése, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetése, bezárása, utógondozása, a működés felhagyását követő vizsgálatok, a szaktanácsadás és oktatás, a termékek életciklus elemzése.

hulladékhasznosítás : az a technológiai tevékenység, amelynek során az eredeti rendeltetésük szerint tovább nem hasznosítható anyagokat közvetlenül vagy közvetetten, a termelési vagy szolgáltatási folyamatok bemeneteként részben vagy egészben a forgalomba hozatal és a környezetvédelmi követelményeinek, valamint a felhasználók igényeinek megfelelő termékké vagy annak lényeges összetevőjévé alakítják.

hulladékhő-hasznosítás : a különböző technológiai és energetikai folyamatokból a környezetnél nagyobb hőfokú, még hasznosítható energiát hordozó közegek (pl. melegvíz, füstgáz) lépnek ki. Ezeket alacsonyabb hőmérsékleten jelentkező hőigények kielégítésére (pl. üvegházak, épületek fűtése) lehet felhasználni, amivel az eredeti energetikai stb. folyamat jelentősen növelhető.

hulladékudvar : a szelektíven gyűjthető települési szilárd, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint a veszélyes hulladékok átvételére és az elszállításig elkülönített módon történő tárolására szolgáló, felügyelettel ellátott, önálló zárt gyűjtőhely.

imisszió : a kibocsátás során a környezeti levegőbe került gázok és aeroszol részecskék koncentrációja, vagyis a légszennyezettség mértéke. Mérését a települési, illetve a településen kívüli levegőminőség mérő állomások és az ezekhez szervesen kapcsolódó levegőminőségi laboratóriumok végzik. Az imisszió értékelése az érvényben lévő levegőminőségi határértékek figyelembevételével történik.

injektálás : folyékony anyagok nagy nyomású beadagolása folyékony vagy szilárd anyagba. Mezőgazdasági kultúrák esetében a folyékony műtrágyák, a hígtrágyák és a szennyvíziszap talajba injektálása környezetvédelmi szempontból kedvező, így a felületi szennyezés, eróziós veszteség, bűzhatás mérsékelhető. A felszín alatti vízkészletek védelme az injektálás esetében is fontos.

Kiotói Jegyzőkönyv : az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez kapcsolódó nemzetközi megállapodás, amelyet 1997-ben fogadtak el. Szigorítja az egyezmény előírásait, elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátásának vonatkozásában, és konkrét kibocsátáskorlátozási, illetve csökkentési kötelezettségeket ír elő külön-külön minden fejlettebb ország számára oly módón, hogy ez átlagosan 5,2%-os csökkentést eredményezne a 2008-2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest.

KOI : kémiai oxigénigény, oxigénfogyasztás. A vízben lévő anyagok redukáló képességének mérése valamilyen oxidáló anyaggal. Az eredményt a térfogategységnyi víz által fogyasztott oxigén egyenértékben adják meg. A KOI a vízben található szerves anyagok mennyiségével arányos (kálium permanganát fogyasztás).

komposzt : szerves anyagok irányított biológiai bomlása során keletkező, nagy szervesanyag-tartalmú, földszerű trágyázó és talajjavító anyag. A hulladékok és melléktermékek felhasználása és hasznosítása miatt fontos szerepe van a kertészeti termesztésben és a környezetgazdálkodásban. A fenntartható mezőgazdaság egyik megújítható természetes erőforrása. Komposztálódás során mikroorganizmusok végzik el a szerves anyagok lebontását és stabilizálják az így keletkező növényi tápanyagokat. Mivel oxigénhiányos környezetben rothadásos folyamat játszódik le, a növényi tápanyagok redukálódnak és felvehetetlenné válnak, ezért a gyakorlatban öntözéssel, forgatással, levegőztetéssel jó irányba kell befolyásolni a bomlási folyamatokat.

környezet-egészségügy : A természetes, épített, valamint a társadalmi-szociális környezet jelentősen befolyásolja az emberi egészséget, ugyanakkor az emberi tevékenység is megváltoztatja a környezetet. Környezet-egészségügyön az emberi egészséget, beleértve az élet minőségét érintő azon tényezőket értjük, amelyeket a fizikai, biológiai, szociális és pszichoszociális környezet határoz meg. A környezet-egészségügy azon elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozik, amelyek a jelen és a jövő társadalom egészségi állapotának felmérését, javítását, a károsító okok kontrollját, illetve kiküszöbölését jelentik. Szűkebb értelemben a környezetszennyezésnek az emberi egészségre gyakorolt hatását értjük környezet-egészségügyön.

környezet-epidemológia : a környezeti tényezők és a lakosság egészségi állapota között fennálló összefüggéseket és az azokat meghatározó vagy befolyásoló tényezőket vizsgáló és magyarázó tudományág.

környezetgazdálkodás : a természetes és az ember alkotta környezet hosszútávra szóló szabályozott hasznosítása, tudatos, tervszerű fejlesztése és hatékony védelme, az ökológiai rendszerek stabilitásának tartós fenntartásával és a társadalom igényeinek kielégítésével.

környezettudatosság : olyan magatartásforma, amely az egyén felelős viselkedését határozza meg a környezet védelmével kapcsolatos feladatok megvalósításában, a természeti értékek megőrzésében.

környezetvédelmi hatásvizsgálat : a környezetvédelmi államigazgatás legfontosabb összetett eljárás fajtája. Egyrészt tervezési segédeszköz a környezet védelme szempontjából jelentős beruházások tervezésének olyan korai fázisában, amikor még a telepítés helye és az alapvető technológiai megoldások kérdése is nyitott. Másrészt konzultatív eljárás, amelyben a beruházón és a környezetvédelmi hatóságon kívül számos szakhatóság, önkormányzat, társadalmi szervezet és a lakosság vesz részt többfordulós információcserét lebonyolítva. Végül a környezetvédelmi hatásvizsgálat jelentős szakmai szűrő is, amely arra szolgál, hogy megakadályozza, illetve feltételekhez kösse azokat a beruházásokat, amelyek nem felelnek meg a hatályos környezetvédelmi jogi szabályoknak, továbbá az érvényes környezetpolitikai és egyéb szakmai szempontoknak. Az államigazgatási eljárás a környezetvédelmi engedély kiadásával vagy megtagadásával zárul.

melioráció : a talaj termékenységét, illetve a természeti erőforrásrendszer funkcióképességét megőrző vagy fokozó kémiai, biológiai, fizikai, vízgazdálkodási, agrotechnikai, mezőgazdasági, erdészeti és infrastrukturális eljárások, módszerek és tevékenységek összessége vagy azok egy része, amely érinti a légkört, a földfelszínt (talajt) és a vízháztartást, valamint kedvező irányban befolyásolja, módosítja, ezáltal növeli az adott terület (termőhely) teljesítőképességét.

mikroszennyezők : azok a vízben lévő 1 g/m3-nél kisebb töménységű anyagok, amelyek jelenlétükkel vagy a vízi élőlények testében dúsulva, a vízben zajló természetes életfolyamatokat vagy az emberi vízhasználatot zavarják (vagy lehetetlenné teszik). Szűkebb értelemben a szennyvízben kis mennyiségben előforduló, egészségre ártalmas, igen veszélyes kémiai anyagok, melyeknek eltávolítása fizikai és kémiai műveletekkel végezhető el.

monitoring : a természetes vagy mesterséges környezet állapotának nyomon követése rendszeres megfigyelő- és mérőhálózat alkalmazásával. A monitoring módszerei a környezet fizikai és kémiai állapotjellemzőit vagy közvetlenül mérik, vagy pedig biológiai objektumok (indikátorszervezetek) jelenlétének, illetve állapotának (állapotváltozásának) értékelés segítségével közvetve adnak lehetőséget következtetések levonására.

napcsapda : az ökológiai tervezésben alkalmazott módszer a napenergia passzív hasznosítására. A napcsapda a rendelkezésre álló terület egyenetlenségeinek, a tájolásnak, a növényzetnek és az építészeti megoldásoknak olyan kombinációja, amely lehetővé teszi, hogy a természetes napsütés a lehető legjobban hasznosuljon.

ökológia : a biológia körébe tartozó tudományág, amelynek feladata azoknak a háttérjelenségeknek és folyamatoknak a kutatása, amelyek az életközösségek viselkedését (pl. tér- és időbeli eloszlását, ennek dinamikáját) behatárolják.

ökológiai folyosó : olyan, nem feltétlenül összefüggő előhelysáv, amely lehetővé teszi, illetve megkönnyíti a migrációt, illetve a génáramlást a populációk között. Az ökológiai folyosók előnye, hogy adott faj populációi között a génáramlást elősegíti, ezzel a kis populációk kihalására vezető véletlenszerű genetikai, demográfiai és ökológiai folyamatok esélyét csökkenti. Az ökológiai folyosók segítségével védett területek hálózata alakítható ki, amelyekben hosszútávon stabil metapopulációk (olyan populációk együttese, amelyek között rendszeresen cserélődnek az egyedek) biztosíthatják az egyes fajok fennmaradását.

ökoszisztéma : rendszerként értelmezett, rendszermodellel reprezentált ökológiai objektum.

övárok : övcsatorna. A hulladéklerakó területére történő felszíni vízhozzáfolyások megakadályozása érdekében kiképzett, a lerakóhelyet teljesen körbefogó, nyitott árokrendszer. A talaj védelmét szolgáló létesítmény is lehet, amely a lejtő hosszának tagolásával, a felületi lefolyás szakaszos felfogásával szolgálja a vízerózió elleni védelmet.

passzív akusztikai védelem : másodlagos zajcsökkentés. A hangenergiának terjedés közben történő csökkentése. Lehetőségei: tokozás, zajárnyékolás, hangelnyelő burkolat. Elterjedt szóhasználattal az épületek külső térhatároló szerkezetei, elsősorban a homlokzati nyílászárók hangszigetelését nevezzük passzív akusztikai védelemnek. A külső környezeti zajterhelés csökkentésére csak akkor fogadható el ez a módszer, ha a belső határértékek a zajcsökkentés egyéb eszközeivel nem csökkenthetők.

peszticid : kártevőt irtó anyag. Többnyire szintetikusan előállított vagy természetes eredetű, a főbb károsító csoportokra ható, valamely csoportra szelektív vagy totális hatású toxikus anyag.

pollen : virágpor.

pontforrás : az a kémény vagy kürtő, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői (térfogatáram és koncentráció) méréssel egyértelműen meghatározhatók.

populáció : népesség. Az egyedi szint feletti szerveződési egység. Azonos fajhoz tartozó szervezetek olyan csoportja, amelyet az egyedek valamely közös minősége határoz meg. A populációt rendszerint azonos fajú egyedek alkotják, amelyek adott területen, azonos időben együtt élnek.

prioritás : fontosság

puffer : tompító oldat. A puffereket minden olyan esetben felhasználják, amikor a rendszer pH-ját állandó értéken kell tartani.

Ramsári Egyezmény : 1971-ben Ramsar városában (Irán) aláírt egyezmény. Legfontosabb célkitűzése, hogy a vizes élőhelyek bölcs hasznosítását és ezzel együtt megőrzésüket globális méretekben biztosítsa. Az egyezményhez országunk 1979-ben csatlakozott.

rekultiváció : a természeti jelenségek vagy az emberi beavatkozás miatt módosított, illetve megszűnt táji sokaságok helyreállítása az ehhez szükséges műszaki feladatok és agrotechnikai műveletek elvégzésével. Szűkebb értelemben a kommunális és ipari hulladéklerakók, feltöltött bányagödrök, meddőhányók felületének megfelelő aktív talajtakaróval való lefedése a környezetvédelmi érdekek, a szaghatás eliminálása, a tájjelleg esztétikai szempontjainak figyelembevételével.

sérülékeny vízbázis : ivóvízbázisként használt vagy ilyen célra kijelölt vízadó, amelyet az ivóvízbázis-védelmi célprogramban az előzetes hidrogeológiai feltárás és értékelés után nevesítenek. Ezen vízbázisok a felszíni szennyezésekre igen érzékenyek, ezért nevezzük őket sérülékeny vízbázisoknak.

szállópor : a levegőben lévő, nehezen, illetve gyakorlatilag nem ülepedő por. A porszemcsék ülepedésére a gravitáció és a légmozgás együttesen hat. A 0,01-10 ľm-es mérettartományba tartozó por gravitációsan igen lassan ülepszik, gyakorlatilag a levegő gázaival együtt mozog.

szelektív hulladékgyűjtés : különböző kommunális és ipari hulladékok újrahasznosításánál vagy ártalmatlanításánál van jelentősége. Az igen heterogén hulladékanyagok munkaigényes elválasztását lehet megtakarítani az egyes alkotórészek előzetes egyedi szétválasztását, külön edényekben való gyűjtésével. A szelektív hulladékgyűjtés alapvető kritériuma a megfelelő környezetvédelmi szemlélet kialakítása.

szennyvíziszap : a szennyvíztisztítási technológiában a fázisszétválasztás során a folyadékfázisból eltávolított, nagy víztartalmú szilárd anyagok megjelenési formája. A leválasztásnak a tisztítási technológiában elfoglalt helye szerint keletkezik nyersiszap az előülepítőből, eleven iszap (fölös iszap) az utóülepítőből, illetve vegyszeres iszap, ami a kémiai kicsapószerek adagolását követő fázisszétválasztásnál jelentkezik. Ha a fölös iszapot recirkuláltatják az előülepítő felé, a nyersiszap helyett kevert iszap választható le. A folyadékfázisból származó iszapokat, mielőtt elhagyják a szennyvíztisztító telepet, különböző kezelésnek vetik alá. A szennyvíziszap hasznos forrása a növényi tápanyagoknak, de egyes ipari szennyvízkibocsátók jelenléte esetén nehézfémeket és egyéb mikroszennyezőket is tartalmazhat.

szennyvíztisztítás : azon fizikai, kémiai és biológiai eljárások összefoglaló elnevezése, amelyek célja, hogy a vízbe a használat során bekerült zavaró vagy károsító hatású anyagokat módosítva vagy kivonva élővízbe való visszavezetésre vagy esetleg ismételt (elsősorban ipari vagy mezőgazdasági) felhasználásra alkalmassá tegye. Legfontosabb eljárásai: a fizikai, a mechanikai a szennyvíztisztítás első-, a biológiai a második-, és a kémiai a harmadik fokozata. Lényeges része a szennyvíztisztításnak az iszapkezelés.

talajvíz : tágabb értelemben a felszín alatt bárhol, szűkebb értelemben az első vízzáró réteg fölötti szemcsés, porózus szerkezetű víztartó, vízáteresztő rétegben található vízkészlet, amely közvetlen kapcsolatban van a csapadékvízzel, a felszínnel, és érintkezik a levegővel. A talajvíz szintje időszakonként változó, csapadékos időszakot követően nő, illetve száraz időszakban csökken. Ezzel együtt változik kémiai összetétele is, amelyet a külső eredetű szennyeződések is befolyásolhatnak. A talajvíz felett nincs vízzáró, így a felszíni hatások közvetlenül érik.

talajok degradációja : szűkebb értelemben a talajban képződött agyagásványok szétesése savanyú kémhatás esetén. Tágabban értelmezve a talaj olyan változásaira használt kifejezés, amelyben a talaj anyagát képező organominerális komplexek gyorsan elbomlanak.

toxikus : mérgező. A toxicitás az élő szervezetekre gyakorolt mérgező hatás. Mértéke szerint okozhat átmeneti vagy tartós károsodást, hosszú expozició esetén pusztulást is.

újrahasznosítás : a hulladékoknak közvetlenül vagy közvetetten (átalakítást követően) történő felhasználása abból a célból, hogy ezek mint másodnyersanyagok, illetve energiahordozók vagy mint félkész, illetve késztermékek kerüljenek vissza a termelési vagy a szolgáltatási folyamatba. A hulladékok újrahasznosítása több előnnyel is jár: megszűnteti vagy mérsékli a környezetszennyezést, csökkenti a természetes anyagforrások felhasználását, energiamegtakarítást eredményez (mert a hulladékokból származó másodnyersanyagok feldolgozása általában kevesebb energiát igényel, mint az eredeti nyersanyagok átalalkítása).

ülepedő por : nagy szemcseméretű gyorsan kiülepedő légszennyező anyag. Mivel a felső légutak védőrendszerén kiszűrődik, nem jut a mélyebb légutakba, egészségi hatása kisebb, mint a szállóporé.

üvegházhatás : melegházhatás. A globális hőmérséklet növekedése elsősorban a légköri szén-dioxid koncentráció fokozatos emelkedése következtében. A légkör szén-dioxid koncentrációja a mérések szerint a múlt század végén lassú növekedésnek indult, és ez napjainkban is tart. A növekedés üteme összevethető az ember által felhasznált tüzelőanyagok mennyiségével. Az iparosodás elterjedése óta jelentősen megnőtt az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációja, amelyek némelyike rendkívül hosszú ideig megmarad az atmoszférában. A felmelegedés hatására tovább olvad a sarkok jégtakarója, megemelkedik a tengerek vízszintje, s víz alá kerülnek az alacsonyabb tengerparti területek, nagymértékben megváltozik a Föld éghajlata.

védett természeti terület : a természetvédelmi törvény vagy más jogszabály által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított, kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő földterület. Jelentősége alapján lehet országos- vagy helyi jelentőségű. A védett természetvédelmi terület kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, illetve természeti emlék típusba tartozhat.

vízbázis : a vízellátó rendszer vízigényét kielégítő vízbeszerző létesítmények és képződmények kapcsolódó együttese. Magába foglalja a vízkészletet (felszíni, felszín alatti) és a vízbeszerző létesítményeket (felszíni vízkivételi mű, mélyfúrású kút). Kiemelten védendő a szennyező anyagokkal, mert esetleges elszennyeződése alkalmatlanná tenné ivóvíz felhasználásra a termelt vizet.

vízháztartás : adott térben és időben a természetben a víz elhelyezkedésében vagy állapotában természetes erők hatására bekövetkező mennyiségi és minőségi változások összesége, illetve eredője. A vizsgált térbe az időhatárok között belépő és abból távozó vízmennyiségek egy vízháztartási állapotot jellemeznek, amelyben a tározott vízkészlet nő vagy fogy.

zaj : minden nem kívánt, zavaró vagy kellemetlen hangot zajnak nevezünk. A fizikai meghatározás és a mérés szempontjából a hang és zaj azonos fogalom. A különbséget az emberi pillanatnyi megítélés jelenti. Ugyanazt a hangot az egyik ember azonos körülmények között kellemes, illetve részére információt hordozó jelként fogja fel, miközben a másik számára ez kellemetlen zavaró. Az akusztika területén tehát a hang és a zaj egymástól való megkülönböztetése az adott körülmények között az ott tartózkodó ember(ek) elvárásával összhangban lehetséges.

zajkibocsátás : zajemisszió. A zajforrás működése nyomán keltett hangsugárzás. Jellemzi a zajforrás hangteljesítményszintje, mely a hangforrás egyedi tulajdonsága, elhelyezésétől, környezetétől független mennyiség.

zajterhelés : zajimisszió. A zajforrás által okozott fizikai hatás meghatározott helyen, rendszerint az ember tartózkodási helyén. A zajterhelés mindig végeredmény, amely közvetlenül nem befolyásolható, módosítani csak a kibocsátás helyén vagy terjedés közben lehet.

forrás: http://www.szekszard.hu