Aszinkron soros átvitel

Két digitális berendezés közötti kissebességű duplex kommunikációra ma is gyakran használják az RS-232C szabványt. Nemzetközi jelölése V.24/V.28. Jelenleg ezt az eljárást alkalmazzák például a számítógépek soros portjánál perifériákkal való összekapcsoláshoz.
Az RS-232 különböző átviteli sebességekkel képes dolgozni. Az átviteli sebességet az egy másodperc alatt továbbított bitek számával adják meg, mértékegysége bit/s. (A sebesség jelölésére elterjedt másik mértékegység a Baud, amivel sokszor helyettesítik a bit/s értékét, azonban ez nem teljesen ugyanazt jelenti. A Baud az 1 másodperc alatt átvitt szimbólumok számát jelenti, ami az alkalmazott modulációtól függően lehet bináris (ekkor a Baud és a bit/s megegyezik), de esetenként több bitet egyetlen szimbólumba foglalunk, pl. QPSK esetében 4-et, 64QAM esetén 6-ot.)
A soros interfész vezetékein nem TTL szintű jeleket használnak, hanem a -3 V-nál kisebb feszültség logikai 1-et, a +3 V-nál nagyobb logikai 0-át jelent. Számítógépek esetében ez 9 és 12 V (ill. -9 és -12 V) közötti feszültségeket jelent. A viszonylag magas szintek miatt az RS-232 zavarérzékeny, hosszabb összekötő kábel (akár 15 m) is használható.
Az átvitel aszinkron, az adatokat byte-os egységekben továbbítják. Az adatbitek küldését megelőzi egy startbit, és befejezheti egy paritásbit valamint stopbit(ek). Ezt a bitcsoportot keretnek nevezzük, melyben a tényleges adatok kiegészítő bitek keretébe vannak foglalva. Az adatátvitel ilyen keretek egymás utáni küldéséből és fogadásából áll.
A startbit szerepe a szinkronizálás, aminek további feltétele, hogy a küldő és a fogadó órajele egyforma legyen. A paritásbit az átvitt adatok helyességének ellenőrzésére szolgál. A stopbit(ek) az egymás utáni keretek elválasztását végzik.
Az említett paraméterek típusa és a bitek száma soros átvitel esetén más és más lehet, ezért fontos, hogy átvitel előtt ezeket egyeztetni kell.

A személyi számítógépek soros portjához sokszor nem lehet egyszerűen periféria egységet csatlakoztatni. Sokféle szabvány van, kezdve az alaplapon levő csatlakozótűk kiosztásától a jelek elnevezéséig. Ráadásul különböző funkciójú készülékek összekapcsolása más és más módon történik. Ebben az útvesztőben próbál segítséget nyújtani az alábbi összefoglaló.

Először is kezdjük a legáltalánosabban használt jel-elnevezések összefoglalásával:
 

9 tűs	25 tűs	rövidítés	angol elnevezés	magyar elnevezés
3	2	Tx	Transmit Data	adat küldés
2	3	Rx	Receive Data	adat fogadás
7	4	RTS	Request To Send	adatküldés kérelem
8	5	CTS	Clear To Send	adatküldésre felkészülve
6	6	DSR	Data Set Ready	adat kész
5	7	GND	Signal Ground	föld
1	8	DCD	Data Carrier Detect	vivő detektálva
4	20	DTR	Data Terminal Ready	adatfogadásra kész
9	22	RI	Ring Indicator	csengőhang jelzés

Transmit Data: az a tüske, ahonnan az adatokat a terminálhoz csatolt eszköznek (továbbiakban eszköz) küldjük. (Vagyis szóhasználatunk szerint a terminál az, aki a port "gazdája", azaz a komputer, s hozzá van kapcsolva egy külső eszköz, pl. modem, vagy nyomtató.)
Receive Data, az a tüske, ahova az eszköz küldi az adatait.
Request To Send, ezen a tüskén jelzi a terminál , hogy adatot szeretne küldeni.
Clear To Send, az eszköz jelzi, hogy kész az adatfogadásra.
Data Set Ready, ezen a tüskén jelzi az eszköz, hogy adatot szeretne küldeni.
Data Terminal Ready, a terminál jelzi, hogy kész az adatfogadásra.
Data Carrier Detect, modemek használják, azt jelzik vele, hogy a távoli modem vivőjét sikerült detektálni.
Signal Ground, földpotenciál, referencia feszültség.

Manapság legelterjedtebben a 9 tűs csatlakozót használják. (A 25 tűs váltotzatot eredetileg szinkron átvitel céljára definiálták, ám később elterjedten használták aszinkron átvitelre is. A fentebbi táblázatból kiolvasható, hogyan szokták a 25 tűs csatlakozón a jeleket kiosztani.)
Sok alkalmazásban nem szükséges minden vezeték (pl. egér), sokkal egyszerűbb adatátvitel is elegendő. Ilyenkor a nem használt jelek megfelelő szintbe állításáról valamelyik eszköznek kell gondoskodni. Néha azonban az összekötő kábelen belül, huzalozással is megoldható ez a feladat. Sajnos sokszor nem írják le a készülékek gyártói, hogy a nem használt vezetékek terminálását a készülékük elvégzi-e vagy a kábeltől várja megvalósításukat.
További probléma az elnevezések körül van. Kétfajta konvenció terjedt el: Az egyik szerint (ezt használtuk fentebb) a Transmit Data láb az, ahol a port elküldi a jelét a csatlakoztatott eszköznek. A másik felfogás szerint a Transmit data azt jelenti, hogy ide kell bekötni a csatlakoztatott eszköz azon vezetékét, amin adatokat küld. (Vagyis ez a mi terminológiánk szerint a Request Data).

Sajnos arról a legritkább esetben tájékoztatnak a gyártók, hogy melyik konvenciót használják. Meggyőződni a következő eljárással lehet:
A Tx tüske kikapcsolt állapotban -3 és -12 V között kell legyen (ez jelenti a "ki" állapotot) ellenkező esetben pedig +3 és +12 között, ami a "bekapcsolt" állapotot jelzi.

PC-k esetében további probléma, hogy gyakran az alaplapon levő 9 (esetenként 10) tűt össze kell kötni egy kábel segítségével a hátlapra erősített 9 tűs csatlakozóval. Erre is többféle kábel létezik, annak megfelelően, hogy az alaplapon hogyan vannak szamozva a tüskék. Az egyik konvenció szerint:
 

1	2	3	4	5
6	7	8	9

A másik szerint:
 

1	3	5	7	9
2	4	6	8

A 9 tűs csatlakozó kiosztása persze mindkét esetben azonos, így nyilvánvalóan más típusú összekötő kábel kell az egyik s másik esetben.

Ismételten más kábel kell akkor, ha két számítógépet kell összekötnünk, ezt az összeállítást nevezik angolul "nullmodem"-nek. Ilyenkor az egyik gép TD-jét kell a másik RD-jába kötni, s hasonlóan keresztbe kell kötni az azonos funkciójú jelpárokat. A DCD terminálásáról gondoskodni kell!