A köböl a legjellegzetesebb középkori magyar űrmérték volt. Gabona és bor mérésére egyaránt használták. Eredeti osztórésze kezdetben a szapu, majd a véka, illetve a fertály (negyed) volt. A köböl középkori méreteit nem ismerjük, ráadásul többféle köböl is használatban volt ugyanabban az időben az ország különböző területein. A gabonaköböl legelterjedtebb fajtája a 16-17. században a kassai köböl volt (83 liter 17 centiliter), de emellett használták a szepesi vagy az esztergomi köbölt is, melyek mérete természetesen eltért a kassai köbölétől. További gondot jelent a köböl és általában minden régi mértékegység tényleges nagyságának megállapításánál, hogy egy-egy mértékegység mérete az idők folyamán többször is megváltozhatott. Így volt ez a kassai köböllel is, ami a 16. századi körülbelül 83 literes nagyságról a 18. század elejére 217 liter 2 deciliter térfogatú lett, és egy másik űrmérték, a mérő négyszeresévé alakult.

A mérő szemes-termények, például búza mérésére szolgált, de csak a 16-19. századra szorította ki a sokkal régebbi köbölt és akót, s ezeket azután egyre ritkábban használták. A legelterjedtebb a pozsonyi mérő volt, ami 1550-ig 54 liter 3 deciliter térfogatú volt, és akkor még mérő, illetve akó néven egyaránt emlegették. Ezután majd két és fél évszázadra 62 liter 39 centiliter nagyságúnak számították, s csak a 18. század elején tértek vissza a korábbi mérethez, s ekkortól lett immár országos érvénnyel a köböl negyedrésze, az uralkodók mértékegyesítési törekvésének köszönhetően.

A már korábban említett véka szintén szemes-termények mérésére szolgált kezdetben, és a köbölnek jelentette valahányad részét. Leggyakrabban a kassai köböl negyedét értették alatta, de főként a mérő elterjedése után példának okáért, mint a pozsonyi mérő felével számoltak vele egyes helyeken.

A fertály mindig valamilyen egységnek a negyedrészét jelentette. (A negyed órát is elég sokáig fertály órának mondták.) A térfogatmérés esetében a nagyobb mértékek (köböl, mérő) negyedrészét értették rajta. A 16-17. századi kassai gabonaköböl fertálya 20 liter 79 centiliter volt.

Az icce alapvető középkori űrmérték volt egész Európában. Magyarországon 1867-ig mind gabona, mind pedig bor mérésére használtak iccét. A gabonamérő iccék közül a legelterjedtebb a nagyszombati icce (977 milliliter, ami körülbelül 1 liter) volt. A bormérő iccék között pedig a budai icce volt szinte egyeduralkodó (848 milliliter).

A pint mindig az icce kétszerese volt, míg az icce felét messzelynek nevezték, s ez utóbbit csak kis mennyiségű bor kimérésére vették igénybe.

Az egyik legrégibb és legnagyobb magyar űrmérték, amit kizárólag bor térfogatának meghatározásához használtak a cseber vagy másként csöbör. (Ez a szavunk a cseberből vederbe szólásban él tovább.) A 13. századtól ismert budai csöbör megfelelt 5 budai köbölnek, azaz 50 budai iccének.

Az akóról csak annyit tudunk, hogy bormértékként a csebernél, gabonamértékként a köbölnél nagyobb volt. A 16. századtól kezdve kizárólag bor mérésére használták. Az ekkori akó 64 budai iccének felelt meg.

forrás: http://server.dkrmg.sulinet.hu/-frank/ossfogl/alsos/obhagyom.htm