Tájékoztatás a mérésügyi jogszabályokról és azok változásairól

 

 

A következőkben röviden áttekintjük – emlékezetbe idézzük – 1991-től napjainkig a mérésüggyel kapcsolatos néhány fontosabb jogszabályt és azok módosításait.

 

1991-ben alkotta meg az Országgyűlés a mérésügyről szóló 1991. évi XLV.  törvényt. A törvény végrehajtásáról a 127/1991. (X. 9.) Kormányrendelet intézkedik. Mindkettőt többször módosították. A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén a mérésügyi Szervezet tevékenységére, a mértékegység használatára és a joghatással járó mérésekre terjed ki.

 

A törvény rögzíti:

 

  • A hazai mérésügyi rendszer működtetése állami feladat. A mérésügy központi irányító, felügyeleti és ellenőrző szerve az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH). A törvény meghatározza az OMH hatáskörét, illetékességét és feladatait.

 

  • A törvényes mértékegységek: A Nemzetközi Mértékegység-rendszer (SI) mértékegységei, a külön jogszabályban meghatározott SI-n kívüli mértékegységek és az előbbi mértékegységekből képzett mértékegységek, valamint ezek külön jogszabályban meghatározott módon képzett többszörösei és tört részei.

 

  • Joghatással jár a mérés, ha eredménye jogi érdekeket érint, ha az eredményt mennyiség és/vagy minőség tanúsítására, szolgáltatás mértékének (pl. ár-összeg) megállapítására, hatósági vagy biztonsági célú ellenőrzésre vagy bizonyításra használják fel. Joghatással járó mérést hiteles mérőeszközzel vagy használati etalonnal ellenőrzött mérőeszközzel kell végezni.

 

Továbbá:

 

  • A kötelező hitelesítésű mérőeszközökkel kapcsolatban előírásokat tartalmaz a hitelesítési kötelezettségről, a felmentésről, a hitelesítési engedélyről, a típusvizsgálatról, a hitelesítési eljárásról és a hitelesített mérőeszközök használatáról.

 

  • Az OMH a Nemzeti Akkreditáló Testülettel részt vesz a kalibráló és vizsgáló laboratóriumok akkreditálásában.

 

  • Végül a törvény rendelkezik a mérésügyi ellenőrzésről, a piacfelügyeletről és a mérésügyi díjakról.

 

A végrehajtásról szóló kormányrendelet mellékletei ismertetik a törvényes mértékegységeket, a kötelező hitelesítésű mérőeszközöket, valamint a törvényes tanúsító jeleket és hitelesítési bélyegzőket.

 

A végrehajtási utasítás 2. mellékletében a kötelező hitelesítésű mérőeszközök között csak a 0,5 vagy jobb pontossági osztályú áram és feszültség mérőváltók valamint a villamos fogyasztásmérők és egybeépített mellék készülékei szerepelnek – tehát csak ezeket kell OMH által hitelesíteni, vagy használati etalonnal ellenőrizni.

A hitelesítésre nem kötelezett műszereket rendszeresen ellenőrizni kell:

 

- felülvizsgálati méréssel: szakcég által végzett mérési pontosság ellenőrzéssel, melyről mérési jegyzőkönyvet állít ki,

 

- kalibrálással, kalibráló laboratóriumban.

 

A rendszeres ellenőrzés, kalibrálás időközének meghatározása, valamint az ellenőrzés, kalibrálás elvégeztetése a mérőeszköz tulajdonosának/felhasználójának feladata és felelőssége. Ajánlott gyakoriság laboratóriumi műszerek esetében 2 év, hordozható (un. üzemi jellegű) műszerek esetében legalább egy év. Nehéz üzemi körülmények esetében ennél szűkebb is lehet az ellenőrzés időköze.

 

*              *              *

 

2000. februárjában adta ki a Gazdasági Minisztérium az egyes közepes pontosságú hasáb és henger alakú súlyok műszaki és metrológiai követelményeiről, vizsgálatáról és hitelesítéséről szóló 6/2000. (II. 25.) GM rendeletét. Ezt a 77/2003. (XI. 26.) GKM rendelet módosította. A rendelet hatálya a különböző névleges tömegű közepes pontosságú hasáb és henger alakú súlyok forgalomba hozatalára, használatára és hitelesítésére terjed ki.

 

A rendelet meghatározza a különféle kialakítású és névleges tömegű, tömeg mérésére használt súlyok:

 

  • fogalmait,

  • forgalomba hozatalának feltételeit: teljesítik e rendeletben előírt műszaki és metrológiai követelményeket, továbbá rendelkeznek a 6/2001. (III. 19.) GM rendelet szerinti EGK elsőhitelesítési jellel,

  • a különböző kialakítású súlyok alakját, anyagát és jelölését,

  • a súlyok hitelesítését és rendeletben előírtak ellenőrzését.

 

A rendelet mellékletei a különféle alakú és névleges értékű súlyok első hitelesítésekor megengedett hibahatárait, valamint a súlyok alakrajzait és mérettáblázatait tartalmazzák.

 

*              *              *

2001. márciusában jelent meg a mérőeszközök hitelesítéséről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet. Ezt a 22/2005. (IV. 15.) GKM rendelet módosította. A rendelet hatálya azokra a gazdálkodó szervezetekre és külföldi vállalkozások magyarországi telepeire és képviseleteire terjed ki, amelyek joghatással járó mérésre szolgáló és az európai közösségi (EK) jogszabályokban szabályozott mérőeszközöket gyártanak vagy forgalmaznak. A rendelet hatálya nem terjed ki az EK jog által nem szabályozott mérőeszközökre, a nem-automatikus működésű mérlegekkel kapcsolatos külön jogszabály hatálya alá tartozó mérőeszközökre, és az EU tagállamok általi első hitelesítésre.

 

A rendelet a fogalom meghatározások után előírja a mérőeszközök forgalomba hozatalának feltételeit:

 

  • mérőeszköz megfelel az alapvető méréstechnikai követelményeknek,

  • rendelkezik típus jóváhagyási engedéllyel és típus jóváhagyási jellel (a típus jóváhagyási jelről a gyártónak kell gondoskodni),

  • ha elő van írva az első hitelesítés, akkor rendelkeznie kell elsőhitelesítési jellel is (a hitelesítő szervezet által),

  • elsőhitelesítési jel esetén a mérőeszköz a hitelesítési megjelölés évét követő év végéig hozható forgalomba, helyezhető üzembe.

Forgalomba hozatal előtt a gyártónak kell gondoskodnia arról, hogy mérőeszközt ellássa a szükséges típus jóváhagyási, illetve első hitelesítési jellel. A típusvizsgálati és hitelesítési eljárást a gyártónak kell kezdeményezni.

 

A típusvizsgálati eljárás kérelmének tartalmaznia kell a gyártó nevét, címét, a mérőeszköz megnevezését, típusát, rendeltetését és részletes tervdokumentációját, valamint mellékelni kell a típus mintá(ka)t. A vizsgálat a mérőeszköz rendeltetés szerinti teljes működésére kiterjed, ezalatt a mérőeszköznek meg kell őriznie mérési jellemzőit. A vizsgálat során ellenőrizni kell a mérőeszköznek a tervdokumentációval való megegyezését és a szabványban meghatározott, a mérőeszközre vonatkozó előírások betartását. Szabvány hiányában típusmintán kell ellenőrizni, hogy az adott mérőeszközre vonatkozó méréstechnikai követelményeknek a mérőeszköz megfelel-e.

 

A hitelesítő szervezet a vizsgálatot követően igazolja, hogy a típusminta megfelel a műszaki adatoknak és a vonatkozó előírásoknak, és kiállítja a típus-jóváhagyási engedély kiadását. A gyártó csak a jóváhagyott mintával egyező mérőeszközökön tüntetheti fel a típus-jóváhagyási jelölést.

 

A rendelet a továbbiakban előírja a típus-jóváhagyási engedély tartalmát, a mérőeszköz módosításával kapcsolatos eljárást és a típus-jóváhagyási engedély érvényességi idejét (10 év, ez meghosszabbítható, visszavonható vagy korlátozható). Végül a rendelet meghatározza az első hitelesítési eljárás részleteit, az egyedi mérőeszköz hitelesítési eljárást, a mérőeszköz külön elhelyezhető jelöléseket és a hatósági ellenőrzéseket.

 

A rendelet melléklete ismerteti a típus-jóváhagyási jelöléseket (rendes jóváhagyás, korlátozott jóváhagyás, nem kötelező hitelesítési engedély esetén) és az első hitelesítési jelet.

 

*              *              *

 

2002. júniusában jelent meg az általános rendeltetésű hosszúságmérők típusvizsgálatáról és elsőhitelesítéséről szóló 2/2002. (VI. 20.) GKM rendelet. A rendelet azokra a gazdálkodó szervezetekre és külföldi vállalkozások magyarországi telepeire, képviseletére terjed ki, amelyek általános rendeltetésű hosszúságmérőket gyártanak vagy forgalmaznak.

 

A rendelet a mérőeszközökre vonatkozó 6/2001. (III. 19.) GM rendelethez hasonlóan szabályozza a hosszúságmérők forgalomba hozatali feltételeit, típusvizsgálati eljárását, első hitelesítését, mintavételes eljárással történő elsőhitelesítését, az alkalmazható feliratokat és jelöléseket és a hatósági ellenőrzések rendjét. A rendelet melléklete részletes előírásokat tartalmaz a hosszúságmérők típusairól, anyagáról, szerkezetéről az alkalmazható osztásjelről, számozásról, névleges hosszúságról, feliratokról. Meghatározza a legnagyobb megengedett hibát és a rendelet hatálya alá tartozó hosszúságmérők fajtáit, végül rögzíti a mintavételes eljárás módját.